A SUGÁRGYEREK - 7. oldal

Gyógyító mesék - A SUGÁRGYEREK

Tartalomjegyzék

A SUGÁRGYEREK

Ha a gyerek húzza az idot

Melinda aranyos, barátságos kislány. Nem is volna rá semmi panasza édesanyjának – ha Melinda nem húzná mindig az idot.

-  Melinda, gyere, öltözz fel! – szól türelmetlenül édesanya. – Indulnunk kell!

Melinda lassan feláll. Útban az eloszoba felé még eszébe jut valami. Például, hogy magával vihetne egy plüssállatot vagy egy babát. – De melyiket? A Zsuzsi babát vagy Pólyicát? Nem; a legjobb lesz mégis a lompos-loncsos Lexi kutya. Vagy mégsem? Talán inkább a kis majmomat vigyem magammal? Vagy egy kisautót? Az a kabátzsebemben is elfér.

- Siess Melinda! – szól rá édesanya. Melinda végül elhatározza, hogy legjobb lesz, ha bababoröndöt visz magával.

- Öltözz már végre! Mit húzod megint az idot? – Édesanya hangja egyre türelmetlenebb.

Az öltözködés sem megy olyan simán. Édesanya nagyon siet, hát elveszíti a türelmét, és inkább maga öltözteti fel kislányát.

- Még öltözni se tudsz egyedül! – mondja mérgesen.

Melinda nem örül, hogy édesanya mérgelodik, de azt már nagyon is élvezi, hogy öltözteti.

Így megy ez ebéd közben is.

- Melinda, egyél, ne bámulj! Ne turkálj az ételben, egyél rendesen! Borzasztó lassan megy ma az evés! Nézd, mi már rég készen vagyunk. Csak rád vár mindenki. A hús egészen kihult a tányérodon, annyira húzod az idot! – szól édesanya, és az utolsó néhány falatot gyorsan Melinda szájába tömi.

- Ilyen nagy lány, és etetni kell, mint a kishúgát! – mondja gúnyosan édesapa. Csakhogy Melinda nem örül, hogy a „nagy”, és nagyon élvezi, hogy néha etetik, mint egy kisbabát.

Egy szép napon Melinda kimegy a parkba. Leül egy padra, és körülnéz a napsütésben. És ebben a pillanatban a Napocska leküldi Melindához számtalan sugárgyerekének egyikét. Méghozzá egyenesen Melinda orra hegyére.

- Hapci! Mi csiklandozza az orromat? – csodálkozik Melinda. És egyszer csak finom hangocskát hall:

- Sugárgyerek vagyok, szeretnék veled játszani.

- Nagyszeru! – mondja Melinda. – Csak… hapci!... Ne ugrálj az orromon, mert csikis vagyok!

- Gyere, fussunk egyet a réten. Te vagy a fogó! – rikkant a sugárgyerek, és már ugrik is Melinda orráról egy orgonabokorra. Az orgonabokorról egy százszorszépre, a százszorszéprol egy gesztenyefára, azon pedig ágról ágra. Csudára fürge; Melinda alig ér a nyomába. A vidám hancúrozás közepette észre sem veszik, hogy szalad az ido.

- Abba kell hagynunk. Haza kell mennem a Naphoz – sajnálkozik a sugárgyerek.

- Maradj még egy kicsit! – kérleli Melinda. – Nézd, ott ül az az unalmas Tomi! Ugyan, csiklandozd már meg!

A sugárgyerek Tomi orráról a fülére szökken, aztán az arcára, amjd megint az orra hegyére. Tomi azt hiszi, egy légy szemtelenkedik vele, és nagyot csap – a tulajdon orrára.

- Juj! – kiált fel, Melinda pedig jót kacag.

Melinda meg a sugárgyerek még jó darabig rakoncátlankodnak, s közben a Nap eltunik a házak mögött, és felbukkan a Hold.

-  Azt a mindenit! – kiált fel a sugárgyerek. – Most már nem tudok visszamenni a Naphoz. Mit csináljak? Hová legyek?

-Sose bánkódj – vigasztalja Melinda. – Szépen hazajössz velem!

Melinda édesanyja már aggódik. Amikor a kislány végre hazaér, édesanya alaposan összeszidja. A sugárgyereknek sikerül észrevétlenül besurrannia Melinda szobájába.

Aznap este Melinda szokása ellenére nagyon siet mindennel –hogy minél hamarabb együtt lehessen barátjával, a sugárgyerekkel. Édesanya azt hiszi, azért igyekszik annyira a kislánya, mert bántja a lelkiismeret, amiért olyan késon ért haza.

Amikor Melinda végre a szobájába lép, szörnyen megijed.

- Mi történt itt? A szép, új, virágos párnámon csúnya, nagy, égett folt éktelenkedik! És ez micsoda? A maci bundája egészen megperzselodött! A babafürdokád fele elolvadt! A kedvenc mesekönyvembe nagy lyuk égett!

Restelkedve bújik elo a sarokból a sugárgyerek.

-  Ne haragudj! Ha sokáig muszáj egy helyben kuksolnom, eloször szörnyen meleg lesz körülöttem, aztán még melegebb, a végén már nagy a forróság. Hát így égett el annyi minden. Sokat ugráltam a parkban, és elfáradtam. Szeretném kipihenni magamat. De hol? Jaj, nem akarok itt maradni! Még soha így el nem húztam az idot. Nem lett volna szabad olyan sokáig veled játszanom! Haza akarok menni! Vissza a Naphoz, a többi sugárgyerekhez! – És a sugárgyerek keserves sírásra fakad.

Melinda sajnálja, és kicsit ludasnak érzi magát. Aztán pompás ötlete támad:

- A kályha! Igen, a kályhában nyugodtan alhatsz, ott nem tehetsz kárt semmiben!

- Micsoda? Hogy bemásszam abba a sötét lyukba? – kiált elkeseredve a sugárgyerek.

- Igen, igen, nagyon szépen kérlek! Hiszen csak egyetlenegy éjszakáról van szó! Holnap korán reggel visszamehetsz a parkba, a többi sugárgyerekhez! Légy szíves, bújj be gyorsan! – kérleli Melinda. És a sugárgyerek kelletlenül ugyan, de engedelmeskedik.

Másnap reggel, amikor Melinda felébred, már nem találja ott a sugárgyereket. Melinda gyorsan megmosakszik. Magára kapkodja a ruháját, és sebtében megreggelizik. Fél, hogy édesanya észre fogja venni az égési nyomokat. Édesanya azonban annyira meglepodik, milyen fürge lett egyszeriben a kislánya, hogy nem vesz észre semmit. Melinda örül. Feledi gondjait, és örül, hogy édesanya megdicséri.

A sugárgyereket már majdnem el is felejtette. De amikor az iskola felé menet átvág a parkon, váratlanul elébe toppan a sugárgyerek.

- Hogy ne haragudj, amiért a szobádban annyi kárt okoztam, és hogy sose felejtsd el, milyen jól játszottunk együtt, ajándékot kapsz tolem. Ez az ajándék majd abban is segít, hogy többet ne húzd az idot. Nézd: ez itt egy sugárzenéloóra. Egyedül te látod – mindenki más számára láthatatlan. Ha sietsz, az óra villogni kezd, ha pedig gyorsan elkészülsz, fényes sugarat bocsát ki és halkan csilingel. Hát minden jót, a viszontlátásra! Mennem kell.

- Viszontlátásra, aranyos sugárgyerek! – kiált utána Melinda. – Nagyon köszönöm az ajándékot! A sugárzenéloórád biztosan mindig segít majd!

Melinda még sokáig integet a sugárgyereknek. Aztán nyakába szedi a lábát, és fut az iskolába. Nem szeretne elkésni!

Melinda otthon mindjárt szeretné kipróbálni az ajándékot. Ebédnél jól megrágja az elso falatot, gyorsan lenyeli, és már veszi is a szájába a következot.

És lássatok csudát: a sugárzenéloóra villan egyet! Melinda majdnem olyan gyorsan fogyasztja el az ebédet, mint a szülei. Az óra pedig fényesen sugárzik, és gyönyöru dallamot játszik. Melinda azt sem tudja, hová legyen boldogságában.

A szülok ugyan nem láthatják a csodálatos sugárzenéloórát, de nagyon örülnek, hogy Melinda már húzza az idot.

Édesanya este, szokás szerint, figyelmeztetni akarja kislányát, hogy menjen már végre lefeküdni.

- De hol van Melinda? – kérdi meglepetten édesapát.

-  Itt vagyok! – kiabál boldogan Melinda a szobájából. – Már lefeküdtem!

-  Micsoda? Ilyen ügyes kislány vagy? – bámulnak a szülei. – Akkor ma még jut elég ido, hogy egy extrahosszú mesét olvassunk fel neked!

Melinda boldog. Magához szorítja a sugárzenéloórát, és gondolatban még egyszer megköszöni a sugárgyereknek a gyönyöru ajándékot.

Amit a szüloknek tudniuk kell

A gyerekeknek ez a szülobosszantó tulajdonsága rendszerint két és fél, hároméves korban jelentkezik. A gyerek gondolkodása még nem elég mozgékony, ezért nem tud az egyik gondolattartalomról gyorsan átváltani a másikra, az egyik cselekvésbol a másikba.

Ha a szülok nem képesek megfeleloképpen reagálni erre, a fejlodési szakasz által meghatározott magatartásra, a gyereknek szokásává válik, hogy „húzza az idot”. A szülok túlzottan sokat követelnek a gyerektol, ha megkívánják, hogy az éppen végzett cselekvést hirtelen szakítsa félbe, és azonnal teljesítse a felnottek óhaját. Mivel a gyerek csak lassan reagál, a szülok mero türelmetlenségbol gyakran elkövetik a következo hibát: dorgálják a gyereket, bírálják lassúságát, sürgetik. Sok szülo – tévesen – azt hiszi, az ilyenfajta figyelem révén megváltoztatja a gyerek nemkívánatos magatartását. Valójában épp az ellenkezojét érik el. A legnagyobb hiba pedig az, hogy mero idegességbol minden munkát átvesznek a gyerektol. – Még fel sem tudsz öltözni egyedül! – hangzik a bírálat, ami tökéletesen értéktelen, hiszen a gyereket máris megjutalmaztuk a helytelen segítségnyújtással.

Az „idohúzó” magatartás leküzdésére szolgáló program a „van-állapot” elemzésével kezdodik:

·  Mennyi idore van szüksége a gyereknek rendes körülmények közt bizonyos tevékenységhez (evés, öltözködés)?

·  Miben nyilvánul meg az idohúzás (a gyerek evés közben feláll, maga elé mered, mással foglalkozik…)?

·  Hogyan reagálnak önök erre a magatartásra (figyelmeztetéssel, meggyozéssel, bírálattal, segítségnyújtással…)?

Ezt követoen kell megállapítani a „legyen-állapot”-ot, pontosan meghatározni a kívánt magatartást. Itt számításba kell vennünk a gyerek képességeit és lehetoségeit. Programunkban lépésrol lépésre vezetjük a gyereket a „van-állapotból” a „legyen-állapot”-ba.

Eközben a gyereket mindegyik helyzet elott pontosan tájékoztatnunk kell az egyes lépésekrol. Magát a programot mint játékot magyarázzuk, és ennek megfeleloen ösztönözzük a gyereket, hogy vegyen részt a játékban.

A program elso lépése ilyesféle lehet: stopperórán vagy konyhai tojásfozoórán állítsuk be a „van-állapot”-ból nyert alapidot, és magyarázzuk meg a gyereknek:

- Nézd, rendes körülmények között ennyi idore volt szükséged. Kíváncsi vagyok, vajon a segítségünkkel sikerül-e elkészülnöd, mire az óra megszólal. Boven van idod, csak egy kicsit kell gyorsabban mozognod – de azért ne hajszold magad. Közben én oda-odanézek, és ha sikerült egy résszel elkészülnöd, azt mondom, hogy „Éljen!”. Ha nem készültél még el, akkor gyorsan elfordulok, és nem szólok semmit. Már elore örülök, milyen vicces játék lesz ez, te is biztosan élvezni fogod, én pedig gyakran megdicsérhetlek. Pontosan úgy csináljuk majd, ahogy a mesében van: az én éljeneim helyettesítik Melinda sugárzenéloórájának a villogását.

A következo lépésre (amelyhez valamivel rövidebb idot állítunk be) hasonló utasításokat adunk. Miután a gyerek az elozo lépést már biztonságosan elsajátította, minden egyes újabb lépést rövidítsünk meg néhány perccel, és ezt addig ismételjük, amíg a gyerek minden nehézség nélkül a kívánt ido alatt teljesíti a feladatot.

Valahányszor rövidebb ido alatt készül el – ha mégoly csekély is a különbség -, megfelelo figyelemben kell részesítenünk és megdicsérnünk (az idohúzást nem vesszük figyelembe!). Minden egyes gyakorlat végeztével érthetoen juttassuk a gyerek tudomására, mennyire örülünk a sikerének. Addig folytassuk a programot, amíg a gyerek le nem szokik az idohúzásról.

lap tetejére

Weboldalunk süti (cookie) fájlokat használ. Ezeket a fájlokat az Ön gépén tárolja a rendszer. A cookie-k személyek azonosítására, látogatási szokásaik követésére nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.