Egy élet

Mindenkinek egy élete van 

  Az ember megszületése a legcsodálatosabb és legmegmagyarázhatatlanabbdolog a világon.
Tökéletes  módon meg vagyunk teremtve azokra a feladatokra,amelyeket el kell végeznünk, minden apró sejtünkkel, izmunkkal ezen feladatokteljesítésére vagyunk „elkészítve”.
Mindenkinek csak egy élete van, ezért minden energiánkat és időnket úgy kellbeosztani, és felhasználni, hogy az mások segítésével önmagunkat is segítse éshasznossá tegye.
Az életben ha másokon segítünk, akkor tölt el bennünket is a legnagyobbboldogság, ha másnak tudunk adni, akkor magunk is gazdagabbá ésboldogabbá válunk. 
Az emberi gondolatok nem kézzel fogható dolgok, de mégis a gondolatirányít mindent és mindenkit, és abban tudjuk megélni saját kis életünket,melybe teljességgel csak mi magunk kapunk betekintést.
Az hogy miért pont azt gondoljuk, és miért pont úgy teszünk, ahogyteszünk, azt nem mi irányítjuk, hanem egy belső dolog, ami bennünklétezik és dolgozik, a tudat alatti. 
- Miért bánunk meg gondolatokat és tetteket? 
-  Miért csinálnánk ezeket későbbmásképpen? Azért, mert életünket, létünket így visszük tovább, ígylesz újabb és újabb célunk, álmunk.  Hiszen ha minden úgy történne,ahogy jó,  ahogy az helyes, akkor nem lenne miértküzdenünk, miért felkelnünk és cselekednünk. Az Élet csupa kihívás, feladat és küzdelem.  Ezeket a dolgokat nem munkának, hanem hasznos tetteknek kell tekintenünk, még akkor is ha azokon később korrigálnunk kell, vagy azokért bocsánatot kell kérnünk, és megbánást tanúsítani érte.
Tökéletes ember nincs, de igyekszünk úgy tenni, hogy mindennek ésmindenkinek a legjobbat tegyük, és a legértékesebb ajándékot az ÉLETET a lehető legkiteljesedettebben és céltudatosabban töltsük ki.                          

 Mindenkinek egy élete van.

-------------------------------------------------------

Boldogság vagy Szomorúság

Vajon mi határozza meg hangulatunkat, belső érzéseinket? Az öröm érzet vagy

a szomorúság, a lehangoltság és a bánat miért él bennünk?

Az emberi lélek és gondolat világ irányítja ezeket a dolgokat és érzéseket,

melyek bennünk lakoznak. Mennyire tudjuk befolyásolni, mennyire tudunk

hatni lelkiállapotunkra, belső érzéseinkre?

Először belső értékrendünket kell tisztába tenni magunkban ahhoz, hogy

egészségesen tudjon működni ez a folyamat.

Meg kell találnunk mindenben a jót, a szépet, azt a belsőséget, amely lelkünket

egészségessé tudja tenni. Ha valami negatív dolog történik az életünkben, akkor

az nyilván a belsőnkre, a tudatunkra is rossz hatással van, melyeket többségében  nagyon nehezen tudunk kezelni,

anélkül hogy ne kínozna bennünket.

Ez nagy feladat az életünkben, melyet meg kell tanulni kezelni és rendezni

önmagunkban. Nehezen tudjuk úgy elfogadni a dolgokat ahogy vannak, pedig

mindennek – ami történik velünk – a jó oldalát kell megfogni, hogy azokat

a javunkra tudjuk fordítani.

Ha lelkünkben rendet teszünk, és nyugodt lelkiállapotban oldjuk meg az

Élet nehézségeit, akkor egészséges, ép lélekkel tudunk létezni, vagyis élni.

Ha lelkünk beteggé válik, akkor testünk is szintén elgyengül és így

legyőzi a boldogságot a szomorúság. A szomorúság kínzó érzése nyilván

elkerülhetetlen, mert ha csak az öröm érzetét élnénk át, akkor a boldogság

egyre jobban silányabb lenne, mely lassan nem jelentene semmit számunkra.

Ahhoz, hogy át tudjuk élni az igazi boldogságot, a szomorúságnak nagy

szerepet kell betöltenie, mert így tudjuk belső értékrendünkben rendezni

azt hogy mi a jó, és mi az ami rossz.

A betegség érzetét gondolatvilágunkkal tudjuk úgy megfogni, hogy ne

tegyük magunkat még jobban beteggé, hanem az öngyógyítás fázisát

el tudjuk indítani. Nagyon fontos, hogy pozitív irányban tudjunk relaxálni,

átalakítani, formálni belő életritmusunkat, így testünk és lelkünk működése

is könnyebbé válik.

Ha elértük a teljes nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, akkor alkalmasak

vagyunk a boldogságra, melyet magunk tettünk meg önmagunkért, és nem

mások alakították így. Mi magunk sokat tehetünk az egészségünkért

és boldogságunkért, a létezésünkért, azért hogy érezhessünk és

létezhessünk.

Köszönöm, hogy mindezt, a belső hangokat írásba önthettem és

elmondhattam.

--------------------------------------------------------------------

Szerelem és remény

Szerelmes vagyok a világ közepén, egy érzés, mely bennem lángol és él.

Azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy én vagyok a világ legbolondabbja.

Bolondos vagyok és őrülten szerelmes, kikiabálom mindenkinek ezen tettemet.

Lángolok és égek, úgy érzem Én vagyok a legboldogabb ember, mely a Föld középen

élhet.

A gondolataimat felülmúlja, szárnyalok, lebegek, és a legfelelőtlenebb vagyok.

Nem érdekel sem bú, sem bánat, mert azt hiszem, hogy nem létezik más csak

a vágyak.

Virgoncság, gyerekség, ez a szerelem, a kalapomat meg nem emelem.

Most semmi más nem létezik, csak az örömteli pillanatok, adok- és viszont kapok.

Nagyot dobban a szív újra és újra, hiszen ez a szerelem motorja.

Álmok és beteljesült vágyak, ennél többet ember nem kívánhat.

Örökké szeretni, a szerelemben fürödni, a felhők között járok, a Földre le nem szállok.

Remélem ezen élmény végtelen, és nem reménytelen.

Élek és remélek, olyan mind az Édenben a kéjek.

S ha egyszer mindez megszakad, akkor is lehet egy következő, mely még megadat.

Beküldte: B.B. Mónika (Győr)