Gyógyító mesék - PÖTTÖM, PUFI, PIPASZÁR
Tartalomjegyzék
PÖTTÖM, PUFI, PIPASZÁR
Ha a gyereket gúnyolják
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki olyan picike volt, hogy mindenki Pöttömnek hívta. Pöttömnek szólították a szomszédok:
- Szervusz, Pöttöm! – üdvözölte reggelente a pék, akitol mindennap friss zsemlét vásárolt, a gyerekek utána kiabáltak az utcán: - Hova visz a kurta lábad, Pöttöm? -, de még a tanító bácsi sem szólította másképp, csak Pöttömnek. Amitol a kisfiú igencsak elszomorodott.
Egy szép napon Pöttöm kiment a parkba, és meglátott egy fiút, aki egy padon ült, fejét a tenyerébe támasztotta, és nagyokat sóhajtott. Pöttöm megsajnálta az idegen fiút, és elhatározta, hogy megszólítja. Remélhetoleg nem fog mindjárt kinevetni – gondolta. Összeszedte hát a bátorságát, és megkérdezte az idegen fiút:
- Mért sóhajtozol olyan keservesen? Honnan jöttél? Még sose láttalak.Az idegen fiú riadtan kapta fel a fejét.
- Micsoda? Te szóba állsz velem? Nem is csúfolsz, mert ilyen kövér vagyok? Csak akkor vette észre Pöttöm, hogy az idegen fiúnak kerek holdvilágképe van, és széle-hossza szinte egy.
- Á, azt nem is vettem észre – mondta Pöttöm. – Csak azt, hogy olyan szívszaggatóan sóhajtozol.
- Hát éppen ezért sóhajtozom. Mert a gyerekek folyton csúfolnak. Még csak nem is szólítanak a nevemen, hanem pufinak hívnak, és ez nagyon elszomorít. Igazán nem tehetek róla, hogy ilyen kövér vagyok!
- Hát akkor mit szóljak én? Pontosan úgy vagyok, mint te. Nem tehetek róla, hogy nem nottem nagyobbra. Szerintem a gyerekek borzasztóan buták, ha olyasmi miatt gúnyolnak bennünket, amirol nem tehetünk.
- Igen, a gyerekek buták! Tökfejek! Szétkürtöljük mindenfele, tök, tök, tök itt minden gyerek feje! – kacagott immár vidáman a két fiú.
- Igazatok van, szerintem is tökfejek errefelé a gyerekek. Engem például Pipaszárnak csúfolnak.
- Micsoda? – kiáltott fel Pöttöm és Pufi.
- Bárcsak lehetnék akkora, mint te, egy árva szóval sem panaszkodnék! – sóhajtott Pöttöm.
- Ha olyan vékony volnék, mint te, nem keseregnék! – tódította Pufi.
Pöttöm, Pufi és Pipaszár mindennap találkoztak, és egyikük sem látott a másik kettoben semmi különöset. Ha a többi gyerek gúnyolódott, ok csak elkántálták:
- Szétkürtöljük mindenfele: tök, tök, tök itt minden gyerek feje! – és nem búsultak, hiszen már nem voltak egyedül.
Amikor a többi gyerek észrevette, hogy a három fiú ügyet sem vet a csúfolódásra, megelégelték ok is, és – lássatok csudát – hamarosan rájöttek, hogy mind a három helyes, mókás pajtás. Pöttöm most sem volt nagyobb, Pufi se soványabb, Pipaszár teltebb vagy kurtább – mégis minden megváltozott. Vajon miért?
A három jó barát megmutatta a gyerekeknek, hogy csak buta emberek ítélnek külso után. Természetes, magabiztos vidámságukkal bebizonyították, hogy ok sem mások, mint a többi gyerek, és éppen úgy közéjük tartoznak, mint valamennyien.
Amit a szüloknek tudniuk kell
Nagyobb, kisebb, kövérebb, soványabb… mindaz, ami a gyereket a kortársi közösségtol látnivalóan megkülönbözteti, nagy problémát jelenthet. Kinevetik, ingerlik, csúfolják. Ráadásul a gyerekek sokszor különlegesen kegyetlenek, ha nem is tudatosan. Minden, ami más, ami eltér a normálistól, feltunik és figyelmet kelt. A gyerekek, de a felnottek is, eloször csak megjegyzéseket tesznek: - Hogy te milyen kicsi vagy! – Ilyenkor az érintett személy reakciójától függ, hogy a megjegyzések gúnyolódássá fajulnak-e. Ha a gyereknek sikerül semmibe vennie az efféle megjegyzéseket, vagy éppenséggel helybenhagynia: - igen, valóban kicsi vagyok -, akkor a provokáció hamarosan abbamarad. Ha azonban sértodöttnek mutatkozik, ha megkísérli a megbántottságát kihívó magatartással leleplezni, ez egyenesen felhívásul szolgál a többieknek, hogy tovább gyötörjék.
Hogyan segíthetünk a gyereknek, akit gúnyolnak?
Azzal, hogy elfogadjuk a problémáját:
Vagyis: ne próbáljuk kibeszélni belole a nehézségeit (-Ugyan, eredj már! Nem olyan nagy baj az! Te különben is…), hanem tanúsítsunk megértést (-Biztosan szégyelled, hogy kisebb/nagyobb/kövérebb stb vagy, mint a többi gyerek, igaz? Tudom, hogy rosszul esik, ha a társaid csúfolnak. Szeretnél te is éppolyan ….lenni, mint ok.).
Vezessük rá a gyereket, hogy hogyan küzdheti le a problémát:
- Ahány gyereket csak ismersz, mint egyforma? Nincs a csoportodban még kövérebb, haszontalanabb, soványabb, nagyobb, rendetlenebb… gyerek? Gondold csak meg!
Képzeld, tegnap láttam egy kislányt, akit a buta gyerekek azért csúfoltak, mert nem szereti a fagylaltot! Te szereted a fagyit. El tudod képzelni, hogy van olyan gyerek, aki nem szereti? Furcsának találod, igaz? De vajon kicsúfolnád emiatt? Biztos, hogy nem. Látod: mindig vannak buta emberek, akik azért nevetnek ki valakit, mert nem értik meg, hogy valamiben más, mint ok, más a külseje, vagy másképp gondolkodik.
Az a kislány egyébként, aki nem szereti a fagylaltot, szakasztott úgy viselkedett, mint a mesebeli három jó barát, Pöttöm, Pufi és Pipaszár. Ügyet sem vetett a buta gúnyolódókra, élvezettel beleharapott a sajtos zsemléjébe, és nevetve szaladt labdázni a barátnojével. A többi gyerek pedig abbahagyta a gúnyolódást, mert már nem lelték benne élvezetüket.
Alapjában véve mindenki fütyül rá, hogy milyen valakinek a külseje, ha az illeto jókedvu, barátságos, és nem hagyja magát kigúnyolni. Hamarosan észreveszik, milyen jó barát, és nem törodnek a külsejével.
Gondoljuk végig együtt, hány gyereket ismerünk, aki valamilyen tekintetben más, mint a többiek. Csodálkozni fogsz: sokkal több van, mint gondolnád. Csak azért nem tunt fel neked, mert vidámak, és ügyet sem vetnek a gúnyolódásra.
Segítsünk a gyereknek, hogy megfeleloképpen értékelje önmagát: